In memorian Berci...

Az utóbbi időben nem vittem túlzásba a bejegyzéseket és ennek egyetlen oka volt, egy óriás karakterrel lettünk szegényebbek. Ennek éppen ma egy éve! Március 19. A napot nem fogom elfelejteni. Hogy mi történt? Egy évvel ezelőtt leírtam, de nem volt lélekjelenlétem a blogon közölni. Hát most íme!

Az emberek zöme tavasszal arra vár, hogy "Sándor-József-Benedek" tényleg zsákban hozza végre a meleget.

Sajnos a mi életünkben József napja nem hozott, ... hanem elvitt ... egy négylábú, propolisz illatú,  napsugár bajszú, zöld tükör-szemű cica lelket.

Bercus, csütörtökön egy szomszéd bunyóban ismét megsérült ... csak arra lettünk figyelmesek, hogy nem mozog, csak lóg a farka, úgy mintha csak oda lenne tűzve ... Figurával korábban már megéltünk hasonlót.

Aztán a Dokinak öltenie kellett a mellkasát, a farkán lévő harapásokat csak fertőtleníteni tudták és bekötötték ... majd hazahoztuk.

Hétfőn este rossz előérzetem támadt... a kis beteg az ágy alá húzódott és ott kukksolt ... hajnalban már cica-sírásra riadtunk. Szó szerint jártányi ereje sem volt. 2-3 lépés után lefeküdt a kőre pihenni. Egy örökkévalóságnak tűnt mire 8 óra lett és zörgettük újra a rendelő ajtaját. Diagnózis: a macska a kihűlés szélén áll, a lázát már nem mérte a lázmérő, infra-lámpával melegíteni kezdték és millió tuning-injekciót kapott.

Figyelmeztettek, hogy sok beteg feladja a küzdelmet az infúzió közben, de mi reménykedtünk ... én bőgtem ... aztán látva Berci tekintetét, meghoztuk azt a döntést, amit nem gondoltam, hogy valaha is meg kell hoznunk. (Milyen alapon vagyunk jogosultak eldönteni, hogy mikor és hogyan legyen vége????)

Aztán elköszöntünk ... és véget ért! (Még egy év elteltével is potyognak a könnyeim.)

A szőrgombóc visszatért az örök körforgásba ... samsara. Hazavittük az otthoni vadászmezőkre...

Nekem nem volt erőm eltemetni, ez a Ház Urára maradt. Samu és Figura is jelen volt, miután elköszöntek visszaadtuk a cicatestet a földnek, amiből a Jóisten ilyen csodálatos teremtményt gyúrt.

A boncolás egyébként kiderítette, hogy olyan korábbi verekedésekből adódó-maradandó- belső sérülései is voltak,aminek köszönhetően a veséje is készült felmondani a szolgálatot. Ennyi volt neki és nekünk együtt megírva! Hát ezt a csöppnyi időt is nagyon köszönjük és elmondhatjuk, hogy nagyon szerencsések vagyunk, hogy a gazdái lehettünk.

Eszembe jutott a Bakancslista c. film. Vajon Bercusnak mi állt volna azon a bizonyos cica-bakancslistán?

1. Eltéríteni egy tejszállító járművet. /Imádta a tejet./

2. Egy napot eltölteni kuka-nyitogatással és guberálással. /Imádta a szemetesből kivadászni a számára értékes dolgokat.!
3. Csak egyszer egy cicamérkőzés keretében KO-val győzedelmeskedni Figura felett. /Figura mindig rettegésben tartotta Bercit, ez lenne a viszonzás!/

C'est la vie!