Jóleső érzés mikor a tévében négylábúakat célzó készétel, azaz cica-, ill. kutyakonzerv promót látok, hiszen minden gazda tudja, hogy kedvencei is szeretnek kulináris utazásokat tenni.
A környéken rátaláltam egy olyan kisállat kereskedésre,
ahol mélyhűtött húsárut lehet vásárolni kimondottan rOssian brigádok részére.
Többségében kacsa, csirke, pulyka és vadhús kapható. Próbáltuk a teljes
palettát. A csirkéből a létfontosságú szervek: szív és máj a nagy kedvenc, valamint
annak nyaka és "futóművei" /azaz combjai/. Pulykából a nyesedék és a
darált hús a befutó.
Alkalmanként a nyakas "egység-csomag" kibontásánál
meghökkenek, hogy igen tisztességes
baromfi udvar bújik meg odabent. Legutóbb 53 db nyakat számoltam össze ...
nem semmi!
A mi, gatto-gastro konyhánkban a nyakak többnyire
szívvel együtt rotyognak, nagyon fincsi! Ezt azért gondolom így, mert ilyenkor
nem vagyok ám egyedül, rögtön 3 kis kuktám is akad. Berci őrzi a gázlángot,
Figura Bercit, Samu pedig nyomja az ütemet. A farokcsóválásának köszönhetően
ütemes kopogást hallat a konyhaszekrény ajtaján.
Bár a páraelszívó kitartóan dolgozik, egy idő után,
ahogy a számukra ínycsiklandozó illattal telítődik a levegő, annak
arányában csökken a kukta-türelmük... extázisba esnek!!!
Rendszerint az étek elkészülte előtt 3
adagot kiveszek, visszahűtöm és a porciózást megelőzően szkafandert
húzok, mert a követelőzés tettlegességig fajul és ha nincs megelőzés, rojtosra
szaggatott nagrádszárral hagyhatom el a konyhát ... :).
A valódi hús iránti imádat Figuránál a megszokottnál
hangosabb nyávogásban nyilvánul meg, már-már párbeszédet folytatunk.
Jelzésképpen vagy háromszor-négyszer fel- és leugrál az ablakpárkányról, onnét
ugyanis nagyobb a rálátás a húsos fazékra.
Berciből ilyenkor nem látok mást csak 1 hatalmas, padlón
köröző zöld szempárt, Samu pedig teljes testére kiterjeszti a csóválást.
A beteljesedés az, mikor mindenki előtt landol az ismerős
etetőtál és ínycsiklandozó tartalma. Sokszor elgondolkodom, hogy mi kétlábúak
elfelejtünk ilyen odaadással az étkezésre odafigyelni; csak becsapunk valamit
és loholunk tovább, pedig sokat tanulhatnánk! Ők akkor és ott csak a kajálásra
koncentrálnak; előtte már teljesen rápörögnek és mikor ízlelik a falatokat
teljes elégedettséget és nyugalmat látok. Ilyenkor felemelő érzéssel hagyom el
a terepet.
És hogy mi a köszönet? 2 doromboló cica-gombóc a hónom
alatt és egy kutya-gombóc az ágy mellett.
Bízom benne, hogy sikerült ezzel a röpke beszámolóval
mindenkit arra sarkallnom, hogy legalább néha nekifusson a főzésnek; akár 4,
akár 2lábúakról van szó. A viszonzás nem marad el!
A bejegyzés címével és tartalmával az is lehet, betörünk a
gasztro-bloggerek piacára :) !
Hiába! 3 négylábú kiszolgáló személyzete lettünk és nem
tudunk irányukban elfogultság nélkül nyilatkozni, de minden percét nagyon
élvezzük.
Viszlát!
