Az idő meglehetősén csípősre fordult, a séták a korai sötétedésre tekintettel Samuval, hétvégére redukálódtak. A napi turné helyett, esténként a kandalló előtt kutya-masszírozással igyekszem kárpótolni! Szereti.Szombaton, a körsétánk alkalmával annyira figyelmetlen és kajla volt, hogy mikor már visszafelé kutyagoltunk és a bozotból két őz kiugrott, észre sem vette. Mikor elértük a nyomukat szaladt a szag-csíkon, de hát hol voltak az őzek már akkor...
A kedvencem az, mikor Samu előreindul és én visszavezénylem. Olyan rohanásba kezd, hogy azt hinnéd nem is fog megállni...
... és nem is áll meg! Olyan, mint egy bowling-golyó és többnyire én vagyok a bábu. Amit a képen látsz, az a tarolás előtti utolsó pillanat... a végén mind a ketten a hóban fetrengve végezzük!!!
Mikor pedig araszolunk hazafelé csak az utánunk maradt nyomok utalnak arra, hogy valaki erre járt!
