Óvatosan begyalogoltam pórázzal a vízbe, Samu finoman szedegette a lábait. Láttam rajta, hogy jól esik neki a hűsítés, úgyhogy egyre beljebb és beljebb merészkedtünk. Mikor a rövidnadrágom már nekem is a vízbe ért, és Samu lábai is hol érték a meder alját, hogy nem, azért picit kétségbe esett és inkább ugrálni próbált sem mint úszni, de hát gondolom gyakorolni kell! A fő az, hogy a víztől nem retteg! A fadarabot, amit dobáltam neki hozta szépen, ahogy kell!
Aztán megjelent egy kutyalány úgyhogy a part fenekestül fel lett fordítva, felszántottam vele a kavicsos partot. :)
A képről meggyőződhet minden vizslaimádó - amit persze eddig is tudott -, hogy a vizsla vizesen még gyönyörűbb!
