Siesta....dolce.....riposare...ésatöbbi...ésatöbbi

A mai napot a töltődésre fordítjuk. Együtt vagyunk: magunkkal, egymással, a szőrgombócokkal. Jó ez így, nagyon. Élvezem! Úgy látom ők is át tudják magukat adni az "itt és most"-nak! :)

Tudtam, hogy a szieszta mediterrán találmány, de valamiért nem a spanyolokra gondoltam, sosem, mikor szóba került. Tőlük terjedt el. "Ebéd utáni rövid pihenőt" jelent. Hát ez az idő még nem érkezett el a mai nap nálunk. :) Extravagáns-lángossal indítottuk a napot: kapros-juhtúrós-baconos és elzászi savanyú káposztás-tarjás. Nyammmi. Samu végig a reggeliző asztal mellett rostokolt. Természetesen számára a mai nap felfedezései közé tartozik, hogy most már tudja melyiknek, milyen az íze. Nyilvánvaló, hogy kapott kóstolót (megj.: káposzta nélkül...még mielőtt az ebvédelem kiszáll és kiemelik kajla ebünket a családból!!!).

Szóval a reggeli után (10:00) tartottunk egy rövid pihenőt. Kár, hogy nincs erre megfelelő szakkifejezés... Nézzük csak. Mondjuk, menjünk vissza az ókori gyökerekhez, akkor válasszuk a latin nyelvet: után=post; reggeli=matinus. Tádááámmmm! 'Postmatinus'-t tartottunk. :) Ebéd után jön majd  a szieszta és vacsi után pedig legyen mondjuk 'dolce farniente' 😍 (semmittevés édes élvezete). Hozzávalók a dolce-hez: kert+terasz+ egy gyümölcsös, szép ívű, hideg-laza rosé fröccs. Juppijéééé!

Mifelénk a pihenés "bűn" volt,vagy legalábbis ok arra, hogy szemrehányást tegyünk, vagy lelkiismeretfurdalást okozzunk annak, aki végzi! Na, részben azért jó felnőttnek lenni, mert ezt csinálhatod másképp is! A mai napunkat nevezhetjük trendi szóval, workshopnak is! Vagy sajátos harcművészetnek!  Fekete öves sensei-ek/mesterek ebben Samu és Szushi. Hogy mi is a harcművészet? 

"Minden olyan harci rendszer ide tartozik, melyet művelői művészi szintre fejlesztettek. Harcművészet fogalommal szokták illetni azokat a rendszereket, melyekben nem elsődlegesen a versenyzés a cél. A harcművészek a jellem fejlesztését, a gyakorlatok tökéletesítését tűzik ki célul, s az adott rendszert, s annak filozófiáját egyfajta életmódként fogják fel." -írja a www.tankonyvtar.hu. Milyen igaz!  És, még csak fizetnünk sem kellett senkinek sem érte!!!!

Szóval - a gyermekdalok után szabadon - a dobszerda, szerelemcsütörtök, szita-szita péntek után jár nekünk a SZABAD SZOMBAT. Jelentem, nincsen lelkiismeret furdalásunk. Javaslom mindenkinek! 

"Hm, nem is tudom. Legyen mondjuk szinkron?!"

"Legyen!"

"Samu! Szerinted, tudják most már, hogyan kell ezt jól csinálni?!"

Ismét a pályán!......

Úgy jubiláltunk (10 év) a bloggal, hogy észre sem vettük...de ez csak azért van, mert ennek az ég világon semmi jelentősége sincsen. Az elmúlt három év egyetlen napja sem telt el úgy, hogy ne emlegettük volna Figura elragadó és varázslatos, néha szemtelen-egoista személyiségét!!!  Hiányzik!!! De néhány hülyesége, húzása így lejegyezve még egy darabig a "mindenség" részeként elérhető. :)

Ami az elmúlt három évben történt velünk az egy szóval leírható: VÁLTOZÁS!

A magyar katolikus lexikonban ez áll a VÁLTOZÁS-ról:
"változás, mozgás (gör. kinészisz): a lehetőség megvalósulása, a képességiség állapotából a kész valóság állapotába való átmenet.
Magyarázata Arisztotelésznél az anyag-forma fogalompárnak megfelelően a lehetőség és a ténylegesség fogalompárja. 

A változás módjai:
1. Keletkezés (geneszisz) és elmúlás (phthora), a nem-létből a létbe, vagy a létből a nem-létbe való átmenet, ami a dolog egész állagát érinti (szubsztanciális ~,  pl. az elemek vegyülésével keletkező új szubsztancia). 
2. Mennyiségi változás a dolog növekedése vagy csökkenése révén. 
3. Minőségi változás a tulajdonságok változása (pl. színváltozás) révén. 
4. Térbeli változás ha valami helyzetét változtatja. 

Minden változás térben és időben történik. 
A változás kiindulópontja a lehetőség, végpontja a ténylegesség. Semmiből semmi sem jöhet létre, minden, ami létrejön, eredetileg a lehetőség állapotában van. Ez az állapot nem a semmi, a lét teljes hiánya, hanem a viszonylagos nem-lét, a befejezetlenség állapota; a valóságos lét hiánya az annak megszerzésére képes létezőben. Pl. a magban benne rejlik, képességileg adva van a belőle kifejlődő növény, az ércben megvan a lehetőség arra, hogy belőle szobor készüljön, az emberben megvan a képesség (dispositio) különböző tulajdonságok felvétele."

Hát!? Valamennyi módozathoz volt az elmúlt időszakban "szerencsénk"!!! Az idézőjel használatával nem a negativitást, mindinkább az abban megélt érzelmek összetettségét szeretném érzékeltetni. Sokszor gondoltam egy adott helyzetben, hogy "Mindennek vége!; Megszakadt a szívem!; Ezt már nem bírom tovább, megbolondulok!; sok egymást követő kis-halál; átsírt éjszaka...stb. Aztán reggel ismét felkelt a Nap, csicseregtek a madarak, vagy éppen szakadt az eső, bársonytalpú kis barátaink ugyanúgy korgó gyomorral ébredtek...szóval ment/zajlott tovább az élet/változás.

Az ősz szőr és hajszálaink természetesen megszaporodtak. :) Ez leginkább Samun látszik és rajtam. Őt a fakuló arc sármossá teszi, nem tart igényt a  vörös bunda helyreállítására. Nekem viszont a vörös loboncot karban kell tartani, ha nem akarok "sármot" :), mindaddig, amíg hófehér hajam nem lesz, mint a mesékben a rőzsegyűjtögető "Adjon Isten! Öreganyám!"-nak. A Gazda hajszálai pedig rövidebbek, mint a borostája/szakálla, így mikor néha belefeledkezve nézem, hogy neki vajon kikandikál-é egy-egy ezüstösebb  szál, arra leszek figyelmes, hogy sárgás-szőkén aranylik az arc-szőrzete !!! :) Nahát!!!

Érdemes volt kivárni!!! Végül AranyEmber lesz belőle....kívül IS!!! :):)