Úgy jubiláltunk (10 év) a bloggal, hogy észre sem vettük...de ez csak azért van, mert ennek az ég világon semmi jelentősége sincsen. Az elmúlt három év egyetlen napja sem telt el úgy, hogy ne emlegettük volna Figura elragadó és varázslatos, néha szemtelen-egoista személyiségét!!! Hiányzik!!! De néhány hülyesége, húzása így lejegyezve még egy darabig a "mindenség" részeként elérhető. :)
Ami az elmúlt három évben történt velünk az egy szóval leírható: VÁLTOZÁS!
A magyar katolikus lexikonban ez áll a VÁLTOZÁS-ról:
"változás, mozgás (gör. kinészisz): a lehetőség megvalósulása, a képességiség állapotából a kész valóság állapotába való átmenet.
Magyarázata Arisztotelésznél az anyag-forma fogalompárnak megfelelően a lehetőség és a ténylegesség fogalompárja.
A változás módjai:
1. Keletkezés (geneszisz) és elmúlás (phthora), a nem-létből a létbe, vagy a létből a nem-létbe való átmenet, ami a dolog egész állagát érinti (szubsztanciális ~, pl. az elemek vegyülésével keletkező új szubsztancia).
2. Mennyiségi változás a dolog növekedése vagy csökkenése révén.
3. Minőségi változás a tulajdonságok változása (pl. színváltozás) révén.
4. Térbeli változás ha valami helyzetét változtatja.
Minden változás térben és időben történik.
A változás kiindulópontja a lehetőség, végpontja a ténylegesség. Semmiből semmi sem jöhet létre, minden, ami létrejön, eredetileg a lehetőség állapotában van. Ez az állapot nem a semmi, a lét teljes hiánya, hanem a viszonylagos nem-lét, a befejezetlenség állapota; a valóságos lét hiánya az annak megszerzésére képes létezőben. Pl. a magban benne rejlik, képességileg adva van a belőle kifejlődő növény, az ércben megvan a lehetőség arra, hogy belőle szobor készüljön, az emberben megvan a képesség (dispositio) különböző tulajdonságok felvétele."
Hát!? Valamennyi módozathoz volt az elmúlt időszakban "szerencsénk"!!! Az idézőjel használatával nem a negativitást, mindinkább az abban megélt érzelmek összetettségét szeretném érzékeltetni. Sokszor gondoltam egy adott helyzetben, hogy "Mindennek vége!; Megszakadt a szívem!; Ezt már nem bírom tovább, megbolondulok!; sok egymást követő kis-halál; átsírt éjszaka...stb. Aztán reggel ismét felkelt a Nap, csicseregtek a madarak, vagy éppen szakadt az eső, bársonytalpú kis barátaink ugyanúgy korgó gyomorral ébredtek...szóval ment/zajlott tovább az élet/változás.
Az ősz szőr és hajszálaink természetesen megszaporodtak. :) Ez leginkább Samun látszik és rajtam. Őt a fakuló arc sármossá teszi, nem tart igényt a vörös bunda helyreállítására. Nekem viszont a vörös loboncot karban kell tartani, ha nem akarok "sármot" :), mindaddig, amíg hófehér hajam nem lesz, mint a mesékben a rőzsegyűjtögető "Adjon Isten! Öreganyám!"-nak. A Gazda hajszálai pedig rövidebbek, mint a borostája/szakálla, így mikor néha belefeledkezve nézem, hogy neki vajon kikandikál-é egy-egy ezüstösebb szál, arra leszek figyelmes, hogy sárgás-szőkén aranylik az arc-szőrzete !!! :) Nahát!!!
Érdemes volt kivárni!!! Végül AranyEmber lesz belőle....kívül IS!!! :):)
