A napi "kutya-gazdi mozgatás" előnye, hogy edzésben tartja a fizikumot, meg persze a kis lelkünket is;
a hátránya viszont az, hogy akkor is menned, kell ha hulla fáradtan érkezel haza és nyitod a kaput és azt látod, hogy a négylábú pajti boldogan rohan feléd szájában a pórázt húzva, és a szeméből kiolvasod: "Jó hogy haza jöttél! Mikor indulunk????"
Ilyenkor nagy levegőt veszek, arra gondolok, hogy pocsék, sűrű napon volt, de mire az "agonizálás" végére érek, azt veszem észre, hogy már a csukám fűzőjét kötöm, kezemben a póráz és indulásra kész vagyok! És sosem bánom, hogy eltűnök 1.5-2 órára! :) Samu pedig különösen boldog! A napi adrenalin-adagja, rendben!
A gerincen meglehetősen fújt a szél és a füleket ilyen időben nehéz ám kordában tartani!
A napi turné végén, a hegyről lefelé ereszkedve mindkettőnk nyelve lógott, rendesen, mikor a fácánkakas a bokor aljáról hivogató hangokat hallatott. Gondolta, hogy közelebbről szemügyre vesszük, de megtorpantunk mind a ketten mikor az orrunk előtt néhány méterrel két fiatal őz ugrott ki a bozótból. "Hát ők lennének az őzek!" -mondtam Samunak, akit a pihegés jobban lekötött, mint az éppen előttünk elsuhanó vadállomány! Este egyikőnket sem kellett álomba ringatni, zuhanórepülésben álomba merültünk! Reggel így aludtak, mikor a teraszra kikukkantottam: cica a kutyaágyban, a kutya meg a kisebb helyen, összegömbölyödve! :)
A tegnapi nap hazafelé tartva, a búzamezőn álló fűzfa felől nyüszítésre lettünk figyelmesek. Gondoltuk, hogy közelebbről is szemügyre vesszük a dolgot, és a fa alatt egy kötéllel kikötött pásztor kutyusra bukkantunk! A gazdinak gondolom jó szolgálatot tett, de megunták és a lehető "leghumánusabb" módot választották arra, hogy megszabaduljanak tőle. Éheztetés-szomjaztatás... Gratulálunk! Igyekezvén orvosolni a helyzetet bejelentettük a tényállást a Polgármesteri Hivatal illetékes munkatársának, akik másnap a kutya gyepmesteri telepre szállításáról gondoskodtak!
Mikor hazaértünk a séta után és Samut "kullancsilag" átvizsgáltam és megdögönyöztem végtelenül hálás tekintettel nézett rám, mintha nyugtázta volna a pillantásával, hogy "De jó!!! Nekem a jobbik kutyasors jutott!" :) Kívánom, hogy ezt az érzést mindenki élje át!
.jpg)
"Egy jól nevelt kutya nem tesz rá kísérletet, hogy rávegyen, oszd meg vele az ebéded. Egyszerűen csak olyan bűntudatot ébreszt benned, hogy képtelen vagy jóízűen enni." (Helen Thomson)
