A napi "kutya-gazdi mozgatás" előnye, hogy edzésben tartja a fizikumot, meg persze a kis lelkünket is;
a hátránya viszont az, hogy akkor is menned, kell ha hulla fáradtan érkezel haza és nyitod a kaput és azt látod, hogy a négylábú pajti boldogan rohan feléd szájában a pórázt húzva, és a szeméből kiolvasod: "Jó hogy haza jöttél! Mikor indulunk????"
Ilyenkor nagy levegőt veszek, arra gondolok, hogy pocsék, sűrű napon volt, de mire az "agonizálás" végére érek, azt veszem észre, hogy már a csukám fűzőjét kötöm, kezemben a póráz és indulásra kész vagyok! És sosem bánom, hogy eltűnök 1.5-2 órára! :) Samu pedig különösen boldog! A napi adrenalin-adagja, rendben!
A gerincen meglehetősen fújt a szél és a füleket ilyen időben nehéz ám kordában tartani!
A napi turné végén, a hegyről lefelé ereszkedve mindkettőnk nyelve lógott, rendesen, mikor a fácánkakas a bokor aljáról hivogató hangokat hallatott. Gondolta, hogy közelebbről szemügyre vesszük, de megtorpantunk mind a ketten mikor az orrunk előtt néhány méterrel két fiatal őz ugrott ki a bozótból. "Hát ők lennének az őzek!" -mondtam Samunak, akit a pihegés jobban lekötött, mint az éppen előttünk elsuhanó vadállomány! Este egyikőnket sem kellett álomba ringatni, zuhanórepülésben álomba merültünk! Reggel így aludtak, mikor a teraszra kikukkantottam: cica a kutyaágyban, a kutya meg a kisebb helyen, összegömbölyödve! :)
A tegnapi nap hazafelé tartva, a búzamezőn álló fűzfa felől nyüszítésre lettünk figyelmesek. Gondoltuk, hogy közelebbről is szemügyre vesszük a dolgot, és a fa alatt egy kötéllel kikötött pásztor kutyusra bukkantunk! A gazdinak gondolom jó szolgálatot tett, de megunták és a lehető "leghumánusabb" módot választották arra, hogy megszabaduljanak tőle. Éheztetés-szomjaztatás... Gratulálunk! Igyekezvén orvosolni a helyzetet bejelentettük a tényállást a Polgármesteri Hivatal illetékes munkatársának, akik másnap a kutya gyepmesteri telepre szállításáról gondoskodtak!
Mikor hazaértünk a séta után és Samut "kullancsilag" átvizsgáltam és megdögönyöztem végtelenül hálás tekintettel nézett rám, mintha nyugtázta volna a pillantásával, hogy "De jó!!! Nekem a jobbik kutyasors jutott!" :) Kívánom, hogy ezt az érzést mindenki élje át!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése