2010. november 2., kedd

Vers Mindenkinek

Biztos sokan emlékeznek az MTV-n erre a sorozatra, ami a televíziózás -szerintem- aranykorában az esti filmet megelőzően került adásba. Neves színészek (Bárdy György, Mensáros László, Cserhalmi György, Lukács Sándor, Pécsi Ildikó, Hegedüs D.Géza, Szilágyi Tibor stb.) előadásában volt hallható egy-egy, hol ismert, hol kevésbé ismert irodalmi alkotás. Most én is ezt játszom...
Samuval egy őszi délután elindultunk a szokásos körre és bár kapkodtuk a lábunkat és lihegtünk is keveset, de csak-csak ránk esteledett. Íme egy utosló pillanat és egy hozzá tartozó Vers Mindenkinek...
Juhász Gyula: Ősz

Opálos színei bágyadt ködében
Leszáll reám a kora alkonyat,
Kései tűzrózsák nyílnak a réten
S az égen a mély csöndesség fogad.
Nagy topolyafák gallya hullong gyéren
És sötétben hallgat a tó
S a kolomp úgy méláz a lomha légben,
Mint altató.
Hűs szele húz át az ősznek a réten,
Fázik a lelkem, érzi a deret,
Keresnék valamit a messzeségben,
Kihunyt fényt, elnémult üzenetet...
Oly hirtelen borult az est fölébem
S az ősz oly gyorsan rámtalált,
Úgy állok itt a hervadó vidéken,
Mint a topolyafák.