Kritikus nap volt a tegnapi... Megtudtam, hogy milyen pocsék érzés, ha majdnem elveszíted az egyik "kis"barátodat!Mikor hazaértem, Figura már várt! Nem volt furcsa, hogy nyalogatja a szája szegletét, mert előfordul, hogy kaja szempontjából potyázik valamelyik szomszédnál. A furcsa az volt, hogy nem hagyta abba és mikor köhögött és hányni akart, de nem tudott megijedtem. A kaját azért legyűrte... nem is Ő volna!
Az egyik pillanatról a másikra úgy elgyengült és elengedte magát, hogy a szemét becsukta, és mikor kinyitotta volna a szemhéja kinyílt, de hártyás volt a szeme. Kétségbeestem és magamon is meglepődtem, hogy gondolkodás nélkül hívtam az állatorvost és pattantunk is az autóba. két falun átdöngettem Figurával Sződligetre. A doktornő altatás után egy majd 20 cm-es, redős szélű fűszálat bányászott ki Figura torkából, ami a mandulájára volt feltekeredve és a nyelőcsövébe lógott. Hazahoztuk emlékbe...mármint a fűszálat és persze Figurát is. Ha már ott voltunk "full-service"-t kapott a macsek: fültisztítás, védőoltás, paraziták elleni csepp.
Mikor hazaértünk Samu szemmel láthatóan kétségbeesett, hogy a haver milyen rosszul néz ki és mozdulatlan, nem reagál a baráti rágcsálásra sem. Figura mellé feküdt a kandalló elé és aggodalmasan nyüsszögött, míg el nem aludtak! :) Végül is szerencsésen, de nagyon vegyes érzésekkel zárult a nap... és nem kellett megtudnia Figurának, milyen a cicamennyország!
