Örökítőanyag...xx......xy.....

Lassan egy éve annak, hogy egy kedves ismerős házaspár megkeresett bennünket azzal, hogy bizony "legényt" keres a család Dió névre hallgató, szintén vizsla tagjának. 

Kan kutya tulajdonosaként, halkan és félszegen bevallottam, hogy ezen a téren nem tettünk még szert virtuóz tudásra, sőt ... bevallhatom, hogy meglévő tudással sem nagyon rendelkezünk!
De boldog voltam, mert ez a felkérés, úgy gondolom, hogy bók volt elsősorban Samu (fizikai felépítése) számára, /mi tagadás...jó teste van!/, másrészt pedig nekünk, mint a szuper genetikai állománnyal rendelkező vizslabőr birtokosainak, azaz "fiús szülőknek"!

A románc hölgy szereplője: DIÓ (itt már hétvizslás anyaként)

És az ártatlan fizimiska: SAMU 

A páros összeszoktatása és a "nagy durranás" 2013. július 6-7. napján történt. Kajla legényünk, vizslaMátyássá érett.
Dió tudta mit akar, úgyhogy addig, míg az időpont nem volt megfelelő számára, csupán Samu idegeit borzolta, vagy talán "étvágyát fokozta"?
Igen, talán az utóbbi szópárosítás a megfelelőbb a kialakult helyzetre. Aztán Samu 69-es pozícióba helyezkedett és ezen jót nevettünk mindannyian! 

Természetesen mikor már végleg feladtam a "szülői segítségnyújtást" és az ifjak maguk maradtak, az ösztönök mindent elrendeztek, minden oda került ahová ilyenkor kell.
A végeredmény: egy kosárnyi kajla, kék szemű, bársonybőrű nyöszörgő. :)

2013.09.09-én világot látott 7 eleven kis vizslagombóc. A szülőkre nagyon büszkék vagyunk, de különösen Dióra, hiszen a feladat neheze, ebben a felállásban, neki jutott és ő derekasan helytállt gazdáival egyaránt.

Köszönjük nektek az élményt! Cserébe ajánljuk nektek ezt a naplóbejegyzést emlékül! :)

Az utókornak pedig megörökítjük, eme kitűnő genetikai állományt! 

Elárulom, hogy mind a 7 rosszaság gazdára talált!  

Ahogy Dió gazdája írta: a híres "vizsla-formáció: Napraforgó-alakzat!"

Pongrác, Szervác, Bonifác

Ezen nevek hallatán inkább "stand-up comedy"-s előadókat tudnék elképzelni, sem mint a fagyosszenteket. Nem tudom miért, de nekem mókásan hangzanak. 

A népi magyarázat szerint azért fagyosszentek, mert "Pongrác kánikulában subában megfagyott, Szervác a Tisza közepén víz nélkül megfulladt, Bonifácot pedig agyoncsipkedték a szúnyogok, ezért haragszanak az emberekre és évről évre visszajönnek, hogy bosszantsák őket". 
Magyar legendájuk viszont úgy tartja, hogy névünnepükön saját ruhájukkal szegény betegeket takartak be, így ők fagytak meg a szokatlan hidegben. Ki-ki döntse el, melyik a szimpatikus. A jelenlegi időjárás azonban őket igazolja (ha a faggyal felénk nem is, de az alacsony hőmérséklettel biztos). Vasárnap egész álló nap szemerkélt az eső vagy szakadt, mintha dézsából öntenék. Olyan komor felhők kavarogtak az égen, hogy azt gondoltam ránk halandókra valaki nagyon mérges lehet odafenn. Eszembe jutott a "Tavaszi szél, vizet áraszt." c. dal.

Persze az előző, szombati nap kárpótolt a vasárnapért, bár sokaknak munkanap volt! :( 
Én szerencsére annak a bizonyos "szervnek" a szerencsésebbik oldalán álltam és megérdemelt szabadságom alatt döntöttem el, hogy kedvtelésből ugyan, de kapálni fogok. Az előkerten végigdaráltam magam és persze "aktív" segítségem is akadt. Mikor az ágyásból felegyenesedtem, tokától-bokáig napellenzős sapkámban, irigyeltem azt, aki csak lazán heverészik és napérzékenysége zérus! :)