Kikeleti terepjárat

Az elmúlt két hétvégén ragyogó időjárási viszonyokkal ajándékoztak meg bennünket odafentről. Bakancs, póráz, irány a rét! :) 

Kezd kipendülni a természet, egy-két "vakmerő" gyermekláncfű, tavaszi kikerics utal arra, hogy valami elkezdődött.

Samu sem fért bele a bőrébe. Rendszerint tartja a szokásos távolságot, de most valami oknál fogva annyira rohant előre, hogy kétszer is berágtam rá és mint egy eszelős, aki nem tud a kutyájának parancsolni ordítottam, hogy "Ide hozzám....ide hozzám..!!" Aztán mikor semmi nem használt hátat fordítottam és trappoltam visszafelé. Mikor ezt a "Jómadár" észrevette, természetesen loholt ezerrel, de hát ennyit a neveltetésről. Úgy viselkedtem, ahogy a nagykönyvben meg van írva, hogyan NE TEGYED! Jól leteremtettem, hogy milyen neveletlen...(ennyit a pozitív megerősítésekről), aztán finoman közöltem, hogy ha továbbra is így viselkedik, akkor SOHA TÖBBET nem jövünk ki terepre ...(ez a fenyegetés fázisa) végül mikor észbe kaptam, hogy talán nem kellene így viselkednem, röviden összefoglaltam a négylábúnak HOGY KELLENE(!) viselkednie, ezt körülbelül úgy, ahogy annak idején én is megkaptam az iránymutatást a szülőktől! Hajrá! Ez a bekódolt viselkedés! :( Büszke lehet a kutyám, hogy ilyen remek pedagógiai elveket sajátított el a gazdája! :(

Mikor a düh-felhők szétoszlottak a fejem körül, akkor vettem észre, hogy a hegyoldal "volt-levendulás" részén két fiatalember falatozik egy német juhász társaságában. Szóval a drámai alakításomnak fültanúi is voltak, úgyhogy a jelölésem a (R)Oscar-díjra rendben! Valószínűleg Samu már akkor érezte őket, amikor én még nem is láttam, ezért volt olyan kajla és türelmetlen és szófogadatlan. Sorry, kiskutyám! Hülye a gazdi...néha!

A turné hátralevő része kiegyensúlyozottan telt. Egy fácántyúkot, később a patakparttal párhuzamos csalitosból három őzet riasztott meg Samu. Mind a kettő szép látvány volt! Olyankor megállok, földbe gyökerezik a lábam és átadom magam a pillanatnak. Talán azt is szoktam ilyenkor mondani, hogy "Asztaaaaaaaaa....!!!!!" :)

Kiderült az is, hogy egy kis zuhogót építettek a patakra. Igazán mutatós!

Cirka egy és negyed óra múlva jóleső fáradsággal a lábunkban érkeztünk haza!