2009. október 26., hétfő

A kimerültség határán...

A három napos "szusszanást", Samuval aktív pihenésre fordítottuk és bejártuk ismételten a határt. Fel akartam deríteni merre vannak kökény bokrok, mert elérkezett az ideje a szedésének. A nagy könyv szerint ha nincsenek a bokron levelek már szedhető a bogyó, ha viszont várunk a dércsípésig, lehet, hogy a madarak teljesen leszüretelik. Úgy döntöttem, hogy a következő barangolás alkalmával szedek és utána dobom a mélyhűtőbe, "dér" gyanánt.Az idő a kószáláshoz kiváló volt! Kicsit hadi tudósítónak éreztem magam, mert a foto apparáttal kúsztam, bújkáltam Samu nyomában, hogy a legjobb pillanatokat csípjem el! Pénteken nem volt esemény, de szombaton letérve a megszokott útról a kaszálókat és a bozótost választottuk, hátha rejteget valami izgalmat! Rátaláltunk egy róka-lakra, de nem voltak otthon...aztán az egyik magas füves tisztáson egy vadnyúl bukkant fel és nekiiramodott a hegygerincnek, csak álltam és néztem, mígnem Samu megérezte a nyúl-szagát és ugyanazon a kanyargós vonalon utánaeredt. A bozótos széléről parancsoltam vissza. Mielőtt a kis erdő széléhez értünk volna egy őz ugrott ki a bokorból, Samu gondolkodás nélkül utána, az erdő széléig. Mikor megállítottam és visszanézett, ugyanarról a helyről pattant ki a másik őz, akit Samu a szántáson keresztül a patakig hajtott. Klassz sprinteket nyomott, a kicsi! A baj csak az, hogy ilyenkor, bár a kezemben a fotókészülék, mégis úgy elvarázsol a pillanat, hogy csak követem az eseményeket a szememmel és elfelejtem megörökíteni, de egyszer majd csak sikerül.
Mikor leértünk a patakhoz Samut újra átjárta az izgalom, mert rátaláltunk az őzek átkelő-helyére, szép kis ösvényt jártak ki maguknak!
Lassan poroszkáltunk hazafelé. Mikor megérkeztünk Samu a kutyaágyába szinte beleesett, nem vacsorázott egy falatot sem. Reggel kedvetlenül ébredt, a reggeli is kimaradt. Olyan bágyadt és lassú volt, hogy aggódni kezdtem. Remegett az egész teste, szegénynek. Ma volt az első alkalom, hogy rendesen kajázott. Lehet, hogy kimerült egy kicsit? Ha nem javul délutánra elviszem orvoshoz! Kalandozásunk így végződött!