Délutáni szieszta

A házban lakó kis barátaimat alapvetően irigylem..., leginkább a délutáni szunyálások miatt. Ha emlékezetem nem csal, szervezett keretek között, utoljára az óvodában volt részem hasonló elfoglaltságban, mikor Manyi néni szigorúan rám parancsolt, hogy"tüstént" keressem meg helyemet, amit az egyen-huzatok miatt, csak a "napocskás" jelem alapján találtam meg. Felnőttként már valószínűnek tartom, hogy az óvonéniknek nagyobb szükségük volt erre a pihenésre (regenerálódásra), mint nekünk lurkóknak. Ők tudták, hogy az ebéd utáni pihi felfrissíti az elmét és növeli a kreativitást. Lehet, hogy erre készültek fel lélekben! Hát ez jut eszembe akkor, mikor a kanapéról rájuk pillantok! :)