In memorian...Mackó

Aki már nem lehet köztünk, de nem felejtettük el, az Mackó barátunk, az írszetter-jellegű kutyus, akit a házzal együtt megörököltünk.

Viszontagságos kis élete volt a korábbi gazdi elmondása szerint, mert kölyökként egy kerítésdrótra feltekeredve találtak rá. Egy szokatlan kis púp volt a fején. A férfiemberektől és a nyeles tárgyaktól rettegett. Mikor valaki a kapun belépett az udvarra, Mackó a farkát a lába közé csapta és meghunyászkodva elszaladt.

Egyébként nagyon jó őrző kutya volt. Velem hamar megbarátkozott, hiszen tőlem kapta a hamit, de a család férfitagjaival szemben időbe került, míg oldódott.

Két évig lehettünk a gazdái, ... aztán egyik reggel eltűnt, hiába hívtam! Délután kiderült, hogy nem tűnt el csak nem vettem észre, hogy az oldalsó kerítés mellett fekszik. Ez 2008. december 23-án történt! Bebugyoláltuk ... megsirattuk. Nem vagyok gyerek-ember, de mikor potyogtattam rá a könnyeket... vártam a csodát, hogy ... hátha a könnyek újra életre keltik...de hiába vártam... eltemettük. A nyakörvét őrzöm.

Egy év telt el...

Drága Mackó barátunk nem felejtettünk el...