A munka nemesít...

Ha valaki azt gondolja, hogy munkakutyát akarok faragni a vadászkutyának született vizslából, tájékoztatom, hogy tévedésben van! Errő szó sincs! Csak gondoltam, hogy a jó időre tekintettel körbe söpörgetem kis házikónkat. A segítség nem maradt el. Bár a lapátot nem használtam, de olyan leleksen hurcolta Samu utánam, hogy aztán nem volt szivem nem megköszönni neki és a szemetet arra seperni.

Az idő remek volt szombaton és vasárnap is. A tulipán, nárcisz és jácint hagymák beindultak, szépen hajtanak. Már előre aggódom, hogy Samut, miként fogom elkülöníteni az ágyásokból. Az eddig alkalmazott két soros zsinór fakarókhoz erősítve csődöt mondani látszik! Átbújik alatta a kis aranyos.

Amíg az 1. számú gazdi sepregetett, addig a 2. számú gazdi fát fűrészelt, Samu pedig a lapátot szállította, hol ide, hol oda. A nap végére mindannyian kellemesen elfáradtunk, de ennek jele Samun ütközött ki leginkább, mókás formációkat öltött a délutáni alvásnál:)))!