30 nap nem hosszú idő, mégis annyi minden történt, hogy elmesélni is sok! Számomra a legfigyelemreméltóbb élmény az volt, mikor Samuval először mentünk együtt a kutyadoktorhoz!! Tartottam attól, hogy más kutyákkal szemben miként viselkedik majd. Ahogy beléptünk a rendelőbe a betyárral, mikor megpillantottak, hát nem fogok szerénykedni, a kutyus osztatlan sikert aratott no! A többi állattulajdonos nagyon közvetlen volt velemis , és egymással is. Nagy meglepetés volt. Alapvetően az emberek egymás iránti viszonyulásáról az "elidegenedés" jelző hamarabb jut eszembe, mint az "egymás felé nyitás", úgyhogy nagyon kellemes esténk volt aznap!
Ami még a történethez tartozik, az Samu szégyenérzete! Egy kis westi érkezett a rendelőbe, három hónapos, játékos kis szőrgombóc, aki igyekezett játékot kezdeményezni Samuval. Gondoltam, hogy vevő lesz a dologra, hisz Figurával földharcolnak nap, mint nap, de bebújt a télikabátom alá. Mikor felálltam, hogy "Hát ez mégsem járja, szocializálódj, öcskös!", akkor fogta magát és a rendelő sarkába volult, arccal a fal felé, hogy "Ő akkor itt sincs, ha Ő nem lát, akkor Őt sem látják"! Jót nevettünk a dolgon a várakozókkal, de őszintén remélem, hogy ez nem lesz probléma később! Szeretnénk, lassan kutyaóvodába vinni, aztán terepre egy másik, felnőtt vizsla mellé, hadd szokja az apróvadat! Úgyhogy azt hiszem lesz még együtt kalandunk bőven! Kedves Samu Barátom! Jó egészséget és sok kutyakalandot kívánunk neked!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése